Minden fürdőszobáknak dúdolója

Miképpen rózsa
a szirmát
- mégpedig ahogy a zsoltárok irják -
úgy ejted szoknyád
és inged le,
hogy 100 csélcsap
vízsugárka
zuhanna
rövegst önként két kerek
melledre,
s akárha
gyerek
kivánna
hörpölni
köldöködnyi
szép csészéböl csak -
mohó nyelvem ízlelné meg
onnan elébb a verítéket,

ZSUZSANNA,
ZSUZSÁNNA,
HOZSANNA
NEKED,
NÉKED
HOZSÁNNA,
ZSUZSANNA,
ZSUZSÁNNA!

(P.s. - azaz dúdoltam még egy
strófát utána:)

ZSUZSANNA.
ha leskelnének
rád a vének
már a
kendőd ez az ének.
Már a
kendőd ez az ének.

A miniatúra

Zsuzsanna-Rózsa,
Zsuzsánna-Bárány,
5 szirom-körme
a kert vizét fodrozza.

Enyves fa, tölgyes fa árnyán
ott kajáni hernyókok vagynak
s levelen át is téged döfölne
szeme két ordasnak, aggnak.

Zsuzsanna-Rózsa!
Zsuzsánna-Bárány!
Szellőcske sincsen
ami rajtad csisszen,

kármin köpenyed nélkül mióta
őket reszketed, reszketed csak árván.

A másik agg levele

"Szeretlek. De ne mond senkinek,
Mert vén vagyok
S az emberek nevetnek."

(Füst Milán: Az egyik agg levele Zsuszannának)

Kút
fölött
a szélben két
fa rám zörög:

Guvadó gubacs-szemeit
égre fordítva a tölgy.
Meg a mézga, zöld
könnyeit tegnap óta, ni,
Derekánál még nem tudta alább csordítani.

MÁR NEM HAJOLSZ FÖLÉM?
TÖBBÉ NEM CSOBBAN LE A NEVETÉSED?
MIFÉLE POCSÉTÁKBAN RESZKET TOVÁBB A TE ORCÁD?
-folyvást
ígyen dörmöl hozzám a-
lul
Zsuzsannátlanul
a fáradt forrás
minden
szava
míg
csak kerengek
itt
a láva
peremén.

SZIVEMBEN
MEGSEB-
HETTEM
VALA.

ÉN:
A VÉN